Miről?

Eme blog arra hivatott, hogy felhívja a figyelmet a Magyarországon lévő problémákra, továbbá lehetőségeket kínáljon azok megoldására. Mindezt kulturált és ötletközpontú keretek között.

Friss topikok

Archívum

„Mert gyenge az az ország, melynek csak egy nyelve és szokása van.”

2011.10.02. 10:48 Rák Úr

Nyílt levél: nemzetépítő, elitképző, igazságos felsőoktatást!

Tisztelt Hoffmann Rózsa államtitkár asszony és Dux László helyettes-államtitkár úr!

Kérem, engedjék meg, hogy megosszam Önökkel személyes tapasztalataimat a magyar felsőoktatással kapcsolatban.

Jómagam 1 éve pallérozódom az ország egyik legjobb egyetemének tartott oktatási intézményben. Fontos leszögezni mindenekelőtt, hogy államilag finanszírozott képzésre járok, ahol minden tőlem telhetőt megteszek a lehető legjobb eredményért a saját jövőm, a családom, és a nemzetem érdekében. A sokszor egész napon át tartó tanulást mi sem demonstrálja jobban, minthogy kiemelt tanulmányi ösztöndíjban részesülök ebben a félévben.

Talán felteszik a kérdést, hogy miért osztom meg ezeket az irrelevánsnak tűnő információkat Önökkel. A válasz egyértelműen kirajzolódik a következő pár sorban.

Nap mint nap egy szűk kört (közel 120 fős szakunkon 20-25 hallgató) kivéve teljes motiválatlanságot, érdektelenséget, komolytalanságot és lustaságot lehet látni a "feltörekvő" fiatal értelmiség körében. Kérdem én, ezek az emberek emelik majd fel a nemzet dicső fényét? A környezetemben lévő személyek szintúgy a legjobb fővárosi főiskolákon, egyetemeken tanulnak, ám ugyanezt tapasztalják. Ha figyelembe vesszük ezt a 15-20 százaléknyi becsületesen dolgozó hallgatót, észrevehetjük, hogy a jelenlegi magyar felsőoktatás teljesen hasztalan és pénzpazarló.

Veszem a bátorságot ahhoz, hogy véleményt alkossak a helyzetről belső szemlélőként. Úgy gondolom, hogy minőségi oktatáshoz csak minden területen költségtérítéses formák révén juthat el az ország oly módon, hogy az első félévet követően csak a jó tanulmányi átlag felett lévő hallgatók vehetnek részt államilag támogatott képzésen. Ez a választóvonal nyilvánvalóan egyetemektől, szakoktól és a hallgatók teljesítményétől függően változhat. Az állami finanszírozás alatt pedig egyfajta kiemelt ösztöndíj-rendszert értek (finanszírozott képzés, lakhatás, körülbelül 100-150 ezer Ft ösztöndíj havonta), mely segítségével a hátrányos helyzetű, szegényebb társadalmi rétegekből érkező fiatalok előtt is nyitva áll az út a felemelkedéshez, a jobb élethez. Akik nem érik el a megkövetelt átlagot, azoknak költségtérítéses formában kell a tanulmányaikat folytatni. A nagy többség várhatóan utóbbi kategóriába esne, míg az előrehaladást megfelelően végző kisebbség előbbi besorolásba kerülne. Egy igazságosabb rendszert jelentene mindez, a mostani destruktív elemek tömkelege helyett. Hogyan fordulhat elő, hogy egy gyenge átlaggal, szociális ösztöndíjakkal valaki kétszeresét kapja annak, amit más kiváló átlaggal, társadalmi hátrány nélkül, önerőből ér el? A hátrányos helyzetűeket másként, az általam javasolt koncepció szerint lehetne segíteni.

Meg vagyok győződve arról, hogy ezek a feltételek megteremtenék a motivált, tanulmányi eredmény-centrikus hallgatóságot, szemben a - elnézést a kifejezésért - léhűtő, imbecillis, "a család pénzén heti két-három alkalommal bulizó" fiatalsággal. Személyemet még jobban elszomorítja, hogy ezeket a diszfunkciókat a jövőbeni Nemzeti Közszolgálati Egyetem diákjain is tapasztalom.

Kérem, ne hagyják, hogy előnytelen tömegképzéssé váljon a nem erre hivatott értelmiségi képzés! A színvonal annyira leesett, hogy a gyenge eredménnyel végzett diplomások töltik be a középfokú végzettséghez kötött munkahelyeket. Ennek következtében az érettségi vizsga is teljesen elértéktelenedett. Az esély az elérhető felsőfokú oktatáshoz nem egyenlő azzal, hogy nem oda való egyének gyenge teljesítményét évek óta az állam finanszírozza.

Elkötelezett híve vagyok annak, hogy színvonalas, a magyar nemzetet szolgáló felsőoktatást, értelmiséget csakis a javasolt, vagy ahhoz hasonló módon lehet adni az országnak.

Bízva abban, hogy figyelembe veszik véleményem, üdvözlettel,

Rák úr

Budapest, 2011. október 01.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása